2015. május 21., csütörtök
Magánvélemény a natúr kontra szintetikus kozmetikum témáról
Ezen írásomat igazából
egy másik írás hozta ki belőlem, konkrétan a Krémmánia egyik írója Apolka, akit
nagyra tartok, és a véleményével nagyrészt egyet is értek. A cikk linkje.
Kérdéskör: Jók-e a natúrkozmetikumok?
Hatásosak-e? És még sok egyéb
érintőleges kérdés.
Próbálok logikus lenni és
nem csapongani. Az alap, amiből kiindulok, az ugye a saját testem, saját bőröm.
A költözés óta viszonylag normális mennyiségű zsír képződik az arcomon,
általában egy darab pattanásom van, de egy mindig. Az orromon és a homlokomon
vannak hámló részek, erre még nem sikerül megtalálni a tuti megoldást. Vízhiány rengeteg faggyúval, jó kombó. Habtestem
kéz és lábrészét heti 2-szer testápolózom, ez nekem simán elég. A hajamnak
inkább fodrászra lenne szüksége kencék helyett. Tehát azt mondhatjuk, hogy
mostanában minden oké. Ez nem volt mindig így, és ide még visszatérek.
Jelen állapotomban úgy
gondolom, hogy a natúr dolgok jók, és szükségem van rájuk. Próbálkozunk.
Igazából a legkevésbé sem zavar a kémiai mű dolog, amíg az nem BHT, parfüm, kőolaj (nem az nem természetes, ahogy a kozmetikokban van), vagy
parabén, vagy egyéb valami olyan, ami köztudottan káros. Igazából az sem
zavarna, ha a krémem tele lenne, vagy csak szintetikus összetevőből állna, amíg
az nem káros. Nem a műviséggel van a baj. Meglátásom szerint ma a piacon van a
natúr, a kamunatúr, kis réteg nem annyira gáz, és a piac túlnyomó része, a
fujjj kategória. Tehát az, amit én szeretnék, a mérgek nélküli, de akár
természetes összetevő akár mesterséges az a ritka. Mivel kezelni nem kell komolyabban
a bőröm nagyon jók a natúr termékek. De visszakanyarodva a nem volt mindig szép
a bőröm dologhoz, bizony volt több olyan időszaka is az életemnek, amikor
gyógyszertári mosakodó krémet kellett használnom (hogy annak milyen undorító
egy állaga van)és különböző receptre kapható kencéket. A baj szerintem ott van,
ha valakinek erre nincs szüksége, és mégis magára erőlteti. Ezek a dolgok egy
problémát hivatottak megoldani, de ha nincs probléma, akkor ezek a kencék
úgymond átváltanak méreggé. Szimpla példa a kígyóméreg, kis mennyiségben
orvosság, nagy mennyiségben halálos.
A Vichy szlogenje, hogy
az egészség a szép bőrnél kezdődik. Ez számomra egy oltári nagy baromság. Annak,
akinek rohad a belsősége kívül sem lesz szép (lásd alkoholisták, drogosok). Itt most gondolok lelkiekre és gondolok
fizikai egészségre. Nem állítom, hogy az összes pattanás kiküszöbölhető a
salátaevéssel, de a csipsz, túl sok só, csoki, diófélék, gyorskaja elhagyása
sokat segíthet. Nem megoldás, hogy az egyik kezemmel eszem a mekis sült
krumplit, háromszoros sóval mint azt kéne, a másikkal meg kenem a fejemre az
Akneroxid krémet, kompenzációként. (nincs bajom ezzel a krémmel, csak egy ártatlan példa volt)
Reális vagy nem reális,
de én félek a parabénektől. Azért, mert pár kísérlet azt mondja, hogy tökre
okésak, én nem lettem megnyugtatva. Vannak parabénes cuccaim, most nem fogom
minden kihajítani egyből, de újat már nem veszek. Erre egy példa, azt hiszem az
indexen vagy a 444-en volt a cikk, hogy az ókori Rómában ólommal édesítettek,
hát mit ne mondjak, csodás. De, hogy ne menjünk ennyire vissza a múltba, gyerek
és tini koromban az amalgámtömés volt az alapértelmezett. Azóta állítólag rákkeltő. Tudom, ennyi erővel
a tej is, de azért ez ijesztő. Azon az állásponton vagyok, hogy kerülöm, és majd
mások letesztelik. A káros anyagok hatása nem egy év alatt jön elő. A másik
ilyen dolog, amit nem tudok eldönteni, hogy az jó-e kémiai hámlasztás. Nekem az
sem stimmel teljesen, aztán meg lehet, hogy majd azt gondolom, hogy jajj, de
hülye voltál anno.
 |
| Szeretem ezt a logót |
Külön bekezdést
szeretnék szentelni a terhesség és a szoptatás idejének. Ebben az időszakban
kicsit áldozatkészebbnek kell lenni, mivel nem vagyunk egyedül. Nem kenhet egy
nő csak úgy akármit magára, mert az ő 60 kilójához képest, lehet hogy az semmi,
de az 5 kilóhoz képest az nagyon sok. Én nagyon remélem, hogy a jövőben a csini
kismama leszek, aztán egy csini anyuka,
és így oda vissza vagy 3-szor.
Amit tudok még tenni
magamért, az az, hogy arra figyelek, hogy felbontás után a krém meddig jó.
Egyrészről, a lejárt dolgokat ki kell dobni, másrészről igyekszem olyat venni,
ami lehetőleg csak fél évig jó. Itt most krémekre gondolok, egy extra kék
szemceruzánál amit egy hónapban 2-szer használok ez nem játszik. Mi lehet abban
az alapozóban, ami 3 évig eláll? Főleg ha tégelyes. Egyszer volt sosem többet.
Krémeknél is inkább legyen pumpás, abba nem megy bele a baci.
Otthoni krémkészítés.
Szerintem ez egy nagy baromság. Tök jó, hogy vannak gyógyszerészek, akik több
éven át ezt tanulták, vannak bőrgyógyászok akik szintén ezt tanulták. Biztos
vagyok benne, hogy ezek a szakemberek sokkal jobban tudják a dolgukat, mint
bármelyik önjelölt konyhakémikus, aki az internetről szerzett diplomát. Ez egy
nagyon rossz ötlet, és az sem normális, aki erre bíztat bárkit, mert amíg ő
lehet már meg tudja csinálni, addig a másik elcseszi, és leég a fél feje.
Kajánál igenis szeretem látni, hogy mit eszek, de a kozmetika egy másik dolog.
 |
| Ezek számomra kicsit megnyugtató infók; Sukin arc- és testradír |
Az a bizonyos arany
középút, azt kellene megtalálni. De nem csak kozmetikumban. Étkezésben,
munkában, sportban, magánéletben, hobbitevékenységben. Ez ilyen tök általános igazság, a jóból is
megárt a sok. Azokat tudom, hogy mik azok, amikben nem hiszek, és nem is fogok.
Szerintem a parabén rossz, a homeopátia baromság, a gyógyszerek addig jók, amíg
kellenek, és nem tovább.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése